Kol 3; 1-4
Ha nincs mit enni, ha nincs ivóvíz, födél a fejünk felett, megfelelő öltözet, ha az életünk vagy szeretteink élete veszélyben van, akkor mivel foglalkozzunk? A”szentek”, mártírok ilyen helyzetekben is az istenkapcsolatukra koncentráltak, nem a saját nyomorúságukra. A kérdés, hogy hol a hangsúly, mi áll életünk, hétköznapjaink, gondolataink előterében? Az élet teljesség, istengyermekségünk kiteljesedése vagy a hétköznapi dolgok, események, ügyek, gondolatok, cselkedetek, viszonyulások? Másképp: a mennyeiek határozzák meg a földieket vagy a földiek a mennyeieket?
Téma szerint
