I Thessz 5; 12-28
Gyakran megesik egy-egy egyházi, munkahelyi közösségben, családban, hogy természetesnek vesszük; vannak, akik közöttünk tevékenyen, szorgosan és gyakran, szinte észrevehetetlenül tesznek a közért. Az ún. ősgyülekezetben őket választották diakónusnak, “asztal körüli” szolgálatra, a mindennapi közös étkezések, úrvacsorák lebonyolítására. A természetesség és magától értetődőség ne jelentse az irántuk való köszönet, hála, elismerés elmaradását. Ami nekik, belülről fakadó szolgálat, az számunkra ne legyen megszokott.
Téma szerint
