Mk 14; 26-42
Halálos szomorúság, a közelgő halál szomorúsága lett úrrá Jézuson, aki egyszerre emberi módon viszonyul az elkövetkezőkhöz és isteni Fú, aki az atyai küldetést teljes mértékben akarja betölteni. Minden várható szenvedés, nehézség, gyötrődés ellenenére is végig menni azon az úton mely az Atyától az Atyához vezet. Az egó halálának útja, legtöbbünk számára érhetetlen, felfoghatatlan és követhetetlen; a megváltás, a megváltottság útja. Ha most nemzetünkre s több ezer éves államiságunkra gondolunk, akkor “megbűnhődte már e nép a múltat…”de nem tudhatjuk, mi vonatkozik a jövendőre. Csak remélhetjük, hogy az olasz ferences Pádre Pió látomása egyrészt igaz, más részt közel annak megvalósulása: “Magyarország egy olyan kalitka, amelyből egyszer még egy gyönyörű madár fog kirepülni. Sok szenvedés vár még rájuk, de egész Európában páratlan dicsőségben lesz részük. Irigylem a magyarokat, mert általuk nagy boldogság árad majd az emberiségre.”
