Zsid 1; 1-4 “Ő (Jézus) Isten dicsőségének a kisugárzása…”

A levél szerzőjét nem ismerjük, de az ősegyház egy nagy tekintélyű elöljárója, iskolázott ember, aki ismeri a páli teológiát, sőt lehet, hogy az apostol munkatársi körének egyik tagja. A levél írásának ideje 70–90-es évek valamelyikében lehetett. Az a gyülekezet, amelyhez a levél íródott (címe „Pros Hebraios” később került a levél élére), nagyobb részében pogányokból, kisebb részében zsidókból lett keresztyénekből állott. A levél íróját egy veszély késztette írásra, amely a gyülekezeten belül jelentkezett s lényege, hogy a két fajból (pogány, zsidó) származó keresztyénékből álló gyülekezetben a békesség felborult. A szerző célja az, hogy írásával a békességet helyreállítsa. Jézus nem egy jobb vagy fejlettebb kijelentés hordozója, szemben a prófétákkal, hanem benne Isten tökéletes és örök kijelentése öltött testet. Ma hogyan viszonyulunk Hozzá, gondolunk Rá, találkozunk Vele, miképp imádkozunk Jézushoz?

Téma szerint