A keresztség a református egyházban az egyik két szentség (szent jegy) egyike, a keresztyén hitbe való beavatás jele és pecsétje. Nem önmagában üdvözít, hanem Isten kegyelmének és a Vele kötött szövetség látható jele. A református hitvallás szerint nem a keresztség adja a hitet, hanem a hit és Isten igéje által nyer valódi jelentőséget.
A keresztelő az Istentisztelet keretében történik.
Jellemzői a református hit szerint:
– Isten velünk kötött szövetségek jele: A keresztség a hívők és gyermekeik számára isteni elhívást és kegyelmet jelent.
– Víz általi keresztelés: A lelkipásztor a keresztelendőt vízzel hinti meg az Atya, Fiú és Szentlélek nevében.
– Egyszeri és megismételhetetlen: A református teológia szerint a keresztség egy életre szól.
– Nem feltételed emegerősítője az üdvösségnek: Mivel az üdvösség egyedül hit által, kegyelemből van (sola fide, sola gratia), a keresztség ennek pecsétje, de nem az üdvösség forrása.
– Csecsemő- és felnőttkeresztség: A református egyház gyakorolja a csecsemőkeresztséget, amely Isten szövetségébe való beoltás jele. A felnőtt keresztség pedig a hitre jutás utáni hitvallás kifejezése, melyet a konfirmációi fogadalomtétel előz meg.
A keresztség tehát egy látható szentség, amely Isten kegyelmét hirdeti, és a református közösségbe való beiktatás pecsétje.
