“…meg is mutatatta ezeknek (apostolok), hogy Ő (Jézus) él…”

ApCsel 1; 1-14

Az archetipikus hősmítosz szerint, a csecsemő Mithrász szövetséget kötött a Nappal és elindult, hogy megölje a bikát, az elsőként megteremtett élőlényt. Kutyájának segítségével Mithrász sikerrel járt a bika elfogásában és az orrlyukainál fogva megragadta, s kését mélyen belemártotta lágyékába. Ahogy a bika meghalt, létrejött a világ, és megszületett az idő. A leölt állat testéből tört elő az összes gyógynövény és egyéb növény, mely a földet borítja. Az állat gerincvelejéből búza fakadt a kenyér elkészítéséhez; a vérből szőlőtőke született a bor elkészítéséhez. Íme egy, még Konstantinusz idejében is létező vallás, melyről egyes vallástörténészek állítják, hogy a krisztusi feltámadás “gondolatát” innen vehette át a keresztyénség, hisz az eredeti perzsa vallásban, Mithrász, minden tavasszal feltámad. Micsoda különbség; az önmagát áldozatul adó Jézus, meg a feltámadott Krisztus megjelenése, tanítása, működése és a fent említett kultusz “hitvallása” között. A mennybemenetel előtti időszak a tanítványok felkészítésének utolsó állomása, az evangélium hirdetésére. A Lélek ma is kitöltetik azokra, akik készek befogadni, hogy a cselekvő szeretet jellemezze, aranyozza be életüket. Ismerős ez?