ApCsel 18; 1-17
Korinthus. Görögország piacának is tekintették. Azonban nemcsak híres kereskedelmi centrum, hanem a négy nagy görög nemzeti játék közül a harmadiknak, az ún. isthmia-játékoknak is színhelye volt. Aphrodité kultusza virágkorát élte ekkor, vagy ezer papnője volt. Ezek szent prostituáltakként estéről estére a város utcáin sétáltak, hogy ott folytassák mesterségüket. Az erkölcstelen és fényűző életstílus érzékeltetése kifejezésére szolgál a vele kapcsolatban született szállóige: „nem mindenki engedhet meg magának egy korinthusi utat”. A zsidó rabbik szokása szerint Pálnak is volt mestersége, a sátorkészítéshez értett, ugyanaz a mesterség, mint Akviláéké. A leghétköznapibb tevékenység és az evangélium hirdetése együtt és egyszerre. Ez volna a mi utunk is, még inkább” együtt látva”, mint Pál, aki “csak” a szombati, zsinagógai alkalmakkor hirdette az Igét. Mi, a családban, munkahelyen is megtehetjük, szavakkal vagy azok nélkül, hogy keresztyéni mivoltunkról bizonyságot tegyünk.
