“..és igyekezett (Pál) meggyőzni (az efezusiakat) őket az Isten országának dolgairól.”

ApCsel 19; 8-22

A ’70-es végén, amikor úgymond megindult a marxista-keresztyén párbeszéd, gyakran használt kifejezés volt a dialógus, dialógus folytatása. (A szókapcsolatban nem véletlenül áll elől a marxista, ezzel is mutatva, hogy a “mindenható” párt ereszkedett vitába, a társadalom peremére szorított keresztyénekkel.) Az eredeti görög szövegben is ez áll: összekapcsol gondolatokat; eltűnődik, forgat valamit az agyában; beszélget, társalog, vitázik valakivel. Ma nem ideológiai vita folyik, hanem inkább életmód “vita”; tudunk-e úgy élni, létezni, viszonyulni emberekhez, helyzetekhez, ügyekhez, dolgokhoz, mint Jézus tanítványai? S ezzel meggyőzni a körülöttünk lévőket az istengyermekség nagyszerűségéről?

Téma szerint