Jn 4; 1-15
Jézus Júdeát elhagyta és ismét Galileába ment s megközelítésének a legrövidebb útját választotta, s ez Samárián át vezetett. Így három nap alatt odajuthatott. A másik út a forró és nehezen járható Jordán völgyén át vezetett, amelyet általában nem kedveltek. Az ortodox zsidók azonban, hogy Samáriát kikerülhessék, inkább ezt választották. Jézus azzal, hogy Samárián, a félpogány területen át akar eljutni Galileába, azt hirdeti, hogy küldetése nekik is szól. Az esemény színhelye Sikár, a mai Askár város közelében lévő Jákób kútja. Askár a 868 m magas Garizim és a 932 m magas Ebál hegyek közti völgyben fekszik, az Ebál hegy keleti lábánál. Jákób kútja Askártól délre kb. 1 km-re van. Ez a kút ma is 30 m mély és nemcsak esővíz, hanem forrásvíz is táplálta. A zsidó írástudomány azonban használja ezt a kifejezést képes értelemben is, a törvény jelölésére. „Amiképpen a víz életet rejt magában a világ számára, úgy a törvény (tóra) igéi is életet rejtenek magukban a világnak”. Jézus azonban itt nem a törvényre, hanem önmagára irányítja az asszony figyelmét. Nem a törvény, hanem ő személyesen az „élő víz” birtokosa. Befogadhatjuk ezt az örök életre buzgó forrást, hogy magunkat és másokat is táplálja.
