„Mert az Isten kenyere a mennyből száll le és életet ad a világnak.”

Jn 6; 28-34

„Mert az Isten kenyere a mennyből száll le és életet ad a világnak.”

A lenyelt, megrágott, megemésztett kenyér, étel, táp-lálja az emberi testet, építi, tá-mogatja, erősíti az idegrendszert, az izmokat, csontokat, az egész szervezet, sőt az egész kozmosz (gör.) működését. „Az vagy amit megeszel” tartja a mondás és ez minősítetten érvényes a lelki táplálékainkra. Mégpedig azért, mert a testünk azonnal jelez, ha romlottat, túl sokat, egyoldalúan táplálkozunk, míg a lelkünk rendüléseire, egy tudatosan felgyorsított életmódban csak kevésbé vagy egyáltalán nem figyelünk. Jézus, az Atya mennyből alászállott kenyere s ahogy a testi eledel belülről támogat, formál, alakít, épít, úgy kellene a Vele való, elmélyült kapcsolat, bensővé tétel által egész létünket átjárja. Ma ezért mi teszünk?

Téma szerint