Jn 9; 13-17
Miután a választott nép Istene, saját szentségét nyilvánította ki, újra és újra, a törvény és a próféták által, ennek a szentségnek a nép életében való megnyilvánulása pedig az ún. tisztaság elvárása, követelése volt. Ennek három vetülete létezett; az istentiszteletben, az emberi kapcsolatokban és az egyéni magatartásra vonatkozólag nyilvánul/t/hatott meg. A szombatot szabályozó több, mint 300 előírás egyszerre közösségi és egyéni. Jézus, Atyával való egységéből fakadóan felette áll, a hétköznapi ember, közösség, kényszeres, gyakran kicsinyes vagy éppen cinikusan méricskélő törvényeskedése felett. Az atyai szeretet szabadságában létezik, szól, cselekszik; egy ember látásának megadása fontosabb, mint az esetleges szombati, tiltott, tevékenység. Ma kivel szemben gyakoroljuk az isteni szeretetet?
