„Akkor hogyan lehetséges, hogy most lát (kérdezték a zsidók, a vakon született szüleit)?”

Jn 9; 18-23

Egy ember élete alapvetően megváltozik, mondhatnánk 180 fokban; eddig vak volt, most lát. Nem a hála, az öröm, a dicsőítés, hanem az előítélet, Jézus nem lehet a Messiás, vezeti gondolataikat, szavaikat, cselekedeteiket. Váratlan helyzetek, isteni „megoldások”, kiszámíthatatlan kihívások, adott esetben, munkahelyvesztés, párkapcsolati ellehetetlenülés, betegség, baleset, halál vagy éppen egy előre ki nem számítható örömteli esemény. S ott állunk és csak lesünk….megszólíttattunk, nem biztos, hogy közvetlenül és direkt módon az Atyától, de hívőként Rá vonatkoztatjuk. Most mi lesz, hogy reagálunk, mit gondolunk, teszünk, hogyan viszonyulunk? Megmarad-e a bizalom, a kap-csolódás az Atyához? Ott és akkor nem az emberi élet, annak helyreállítása volt érdekes a szuperhívőknek, hanem a saját prekoncepciójuk s annak igazolása. Nyitottság és bizalom: „Ő nem hágy el..” (756.ének, 2. vers).

Téma szerint