Jn 10; 22-30
A palesztinai pásztor és juhai kapcsolata nem azonos a magyar-kultúrkörből ismert legeltetéssel; mikor a pásztor áll, fekszik a subáján, kutyá/ja/i figyelik merre legelnek az állatok, jelez s a juhász utasítására a helyes irányba tereli őket. A Jézus korabeli Közel-keleti pásztor a nyáj előtt megy, hogy kikerüljék, a gödrös, szakadékos, vádikkal szabdalt táj veszélyes pontjait s kiáltással, füttyel, hangjelekkel irányítja állatait. Mai kérdésünk; halljuk-e Jézus szavát, hangját? Másképp, ismerjük-e eléggé életét, szavait, cselekedeteit, gondolkodását, viszonyulását az élethez, emberekhez, mennyei Atyához ahhoz, hogy egyrészt követni tudjuk, más részt pedig megkülönböztessük a belső-és külső „szirén-hangoktól”?
Téma szerint
