Jn 10; 31-42
Egy bujócska vagy éppen kidobós juthatna eszünkbe, ha a két idézet között nem egy halálosan komoly téma kerülne elő; Jézus isteni mivoltának kérdése. Hiába a tettek, csodák, ószövetségi idézetek, nem számít semmi. A Mindenható szentsége, oly mértékben a zsidóság közösségi és egyéni önazonosságának része, hogy annak vélt vagy való támadása, eszeveszett dühöt, gyilkos indulatot vált ki és törvényileg előírt kivégzést követel. D. Bonhoeffer német teológus, akit ’45 májusában végeztek ki a Hitler elleni merényletben való részvétele miatt írja; Az ember határai, vagyis Istennel való találkozása, nem a létezés peremén (pl. csak halálos ágyon vagy a végső kétségbeesésben) történik, hanem az élet közepén, a mindennapi felelősségvállalásban és cselekvésben. Isten nem csupán a „határhelyzetekben” (szükség, bűn, halál) van jelen, hanem a világi életünk kellős közepén. A keresztény lét értelme, hogy a hitet nem elszigetelve, hanem a világban, másokért élve éljük meg, ahogy Krisztus is tette. Mai feladat: engedjük a be, életünk közepébe az isteni szeretet-erőt!
