“Ezek (görögök) odamentek…Fülöphöz…ő elment és szólt Andrásnak, András és Fülöp elment és szólt Jézusnak (hogy a görögök találkozni szeretnének Vele).”

Jn 12; 20-26

Valakik, a Birodalom görög részéből, az ószövetségi hitet gyakorlók vagy az iránt érdeklődők a jeruzsálemi peszach (egyiptomból való szabadítás) ünnepére érkeztek a béke városába s átélve a jézusi bevonulást, találkozni szeretnének a Messiással. Illetlen, tiszteletlen lenne közvetlenül a názáretit megszólítani, így Fülöpöt kérik közvetítőnek; ő egyedül nem vállalja a feladatot, Andrást hívja maga mellé. Jézus reakciója látszólag nem a helyzetre vonatkozik: megdicsőüléséről, a földbe vetett gabonamagról és az ezen a világon való, saját élet meggyűlöléséről beszél. Áttételesen, a ki nem mondott vagy kimondott kérdésre, hogy (a görögök részéről); Te vagy (Jézus) a Messiás, válaszol a fentiekkel.  Elvezetni másokat Jézushoz úgy, hogy közben magunk is hozzá megyünk, közösségben, nem magunkban. Nagyböjti feladat lehet.

Téma szerint