Jn 13; 12-20
Az étkezés előtti lábmosás-szertartás része a zsidó ünnepi együttlétnek, melyet a szolgák, rabszolgák végeztek. Gyakorlati jelentőségén túlmutatva (saruban, porban , palesztinai hőségben járva), jelképesen is, a földi, hétköznapi, emberi szennytől, bűntől való megtisztítást, megtisztulást jelenítette meg. A boldogság jézusi értelemben, nem elérendő, megvalósítható, ne adj’ Isten megvásárolható valami, hanem a másik, velem szemben elkövetett vétkeinek, lelki szennyének “lemosása”, megbocsátása által elnyert állapot. A megbocsátás nem erkölcsi kényszer, hanem az elengedésben, megszabadulhatok, a sértettség, harag, bosszú, fájdalom, szégyen kötelékétől. Magammal teszek jót, ha segítek a másiknak, a szennyétől megszabadulni.
Téma szerint
