Jn 14; 8-11
A felfoghatatlan titok, amikor a végtelen a végesben, az idő feletti az időlegesben, az isteni az emberiben, az örökkévaló a mulandóban van, jelenik, nyilvánul meg. Mindez nem elmélet, ideológia, lételméleti eszekedés, hanem cselekedetekben, viszonyulásaiban, szavaiban kézzelfgohatóan jelenvaló, DE mindez oly mértékben tért el, ott és akkor a hivatalos, megszokott, “előírásos” isteni önkinyilatkoztatástól, hogy a többség számára elfogadhatatlan sőt istenkáromlás volt. Hitünk, Szentírás értelmezésünk is “krisztocentrikus”, Krisztus központú s ennek egyik, jézusi megalapozása mai Igénk. Jézust látva, az Atyával találkozhatunk, Őt hallva az atyai szó, akarat juthat el hozzánk s velünk lételében a mennyei Atyát “tapasztalhatjuk” meg.
