“Ezután az arimátiai József…megkérte Pilátust, hogy levehesse Jézus testét (a keresztről). Eljött Nikodémus is…kenetet hozott, mintegy száz fontnyit (kb.30 kg).”

Jn 19; 38-42

Két “titkos” tanítvány, akik a megfelelő pillanatban előlépnek, cselekszenek. A zsidó szokás szerint a keresztre feszítettnek nem járt temetés, hisz elítélt bűnös és a közelgő szombat miatt (péntek naplementétől-szombat naplementéig) nem szabadott semmilyen tevékenységet folytatni. Arról nem beszélve, hogy a rend szerint, szombaton, a fentiek értelmében péntek este, kellett az egyiptomi szabadítás emlékvacsoráját elfogyasztani. Nem mindenki tudta, tudja, meri, képes nyíltan , mindenki előtt Krisztushoz tartozását megvallani, mégis, ha kell, elő tud lépni, áldozatot hoz, felelősséget, talán kockázatot is vállal. Fiatalabb koromban személyes sértésnek vettem, ha nem minden potenciális gyülekezeti tag jelent meg egy-egy alkalmon; ma igyekszem több teret “engedni” a Lélek munkájának. József közbenjár, Nikodémus pedig, egy éves átlagkereset árú kenetet hozott. Vannak, lesznek, kellenek a háttérből támogatók is.

Téma szerint