„…kényszeríts bejönni mindenkit, hogy megteljék a házam.”

Lk 14;15-24

Ez az egyetlen példázat, melyben kényszerítésről van szó s itt is a hangsúly azokra esik, akik a meghívás ellenére sem vesznek részt a királyi lakomán. A „célszemélyek” a Jézus korabeli zsidóság, amely a názáretiben megjelent atyai szeretetet nem volt képes elfogadni; elutasította. Ha a hivatalosak nem jönnek, akik, úgymond méltók voltak, lettek volna, akkor majd jönnek azok, akiket a meghívottak a mindennapokban lenéznek, méltatlannak, alkalmatlannak tartanak. Mi elfogadjuk-e, részesülünk-e, a hétköznapok örömünnepében; hogy a Lélek temploma vagyunk/lehetünk, mások számára az istenországát jeleníthetjük meg?

Téma szerint