Lk 14; 12-14
A számításból történő viszonzás az „adok, hogy adj” elven alapszik; Istennek különféle áldozatokat hozok, adok; a másik emberen segítek, lelkileg, fizikailag, anyagilag s remélem, várom a viszonzást. A természetes kölcsönösség ennél magasabb szint, mert tudom, hogy ahogy az én segítségemre, jelenlétemre rászorul a másik, úgy én is az övére, ha nem is ugyanazon módon, formában. Az olyanokkal való lelki-anyagi-fizikai jótékonykodás, akik semmit, semmilyen módon nem tudják azt viszonozni, hálából fakad. Annak megtapasztalásából, átéléséből, annak tudásából és megvallásából, hogy minden lényegest az életben kaptam, az Atyától, a Fiúban, a Lélek által, mások közvetítésével. Mivel kaptam, adhatok s ez öröm, sőt boldogság.
Téma szerint
