Lk 21; 29-38
παρέρχομαι (parerhomáj) elmúlik, elmegy mellette, elmulaszt. Szavak, melyek az atyai teremtő beszéd újszövetségi megjelenései; egyszerre gondolat, szó, cselekedet. A jézusi beszéd nem mulasztja el az alkalmat, az alkalmas időt az isteni ítéletes-kegyelem, kegyelmes-ítélet hirdetésére s beletalál, eltalálja az emberi élet középpontját, szívét-lelkét: “..egy fogyatkozásod van még…”. Örök érvényű: “..elvégeztetett..”, “..nincs itt, feltámadott..”. A folyamatosan változó és mégis bizonyos dolgokban állandó életben, létezésben örök az Ige: “Én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bővölködjenek.” Élhetünk vele, általa, belőle.
Téma szerint
