„…aki megvigasztal minket…”

II Kor 1; 1-11

Négyszer szerepel a vigasztalás és megvigasztaltatás ebben a részletben. Miért, miért volna szükségünk erre? Jól vagyunk hétköznapjainkban a mennyei Atya nélkül, a megváltáson kívül, a Lélek munkáján kívül. Vagy még sem? Ha nincs az isteni szeretet-erő semmik vagyunk s nem leszünk minden. Vele, általa lehetünk, amk vagyunk, istengyermekek. Miért kevés az, ami a legtöbb?

Téma szerint