„Ez a nő sok jót tett, és bőven osztott alamizsnát.„ 

(ApCsel 9; 31-43)

Tábita vagy görögösen Dorkas az ősgyülekezetben sem volt hétköznapi teremtés. Mivel tudta, hitte és vallotta, hogy sok mindent, sőt mindent, amilye volt – testi, lelki, szellemi – azt Istentől kapta, azért adta tovább a környezetébe élőknek. S a továbbadásban újra és újra megtörténik a csoda, nem megfogyatkozik aki ad, hanem miközben szétosztja tulajdonát s magát, egyre több lesz neki. „Aki mer, az nyer” az a fenti igazságot tapasztalhatja meg, ha megajándékozottként, továbbad.

Téma szerint