II Kor 11; 16 – 33
A korintosiak enkedik, hogy gondolotaikat, életük, istenkpcsaluk helyett, valami más határozza meg, mint az atyai szeretet-erő. Ismét arra kell gondolnunk, hogy nincs és nem lehet, az általában hírdetett függetlenség, mely látszólagos, sőt ha egyik kicsit kemélyebben fogalmazunk, azt kell mondanunk; hazugság. Valaminek, valakinek alá rendeljük életünket, a hétköznapokban és a szélszőséges helyzetekben. Miért ne lehetne, a Jézus Krisztusban, a Lélek által nekünk adományozott isteni szeretetet, az istengyermekséget, az atyai önfeláldozánkozást, az élet teljességet, elfogadni, ahhoz kapcsolódni, annak önmagunkat alárendelni?
Téma szerint
