“Hová lett, a ti boldogságotok?”

Gal 4; 12-20

A görög leírások szerint, szkíta eleink vérszerződéssel kötöttek barátságot, életre-halálra. Olvashatjuk, hogy egy rajtaütés során elfogott vezért, a barátja, szeme feláldozása révén tudta kiszabadítani. Pál hasonlóra hivatkozik, amikor a Galaták kapcsán is előkerül a “szem-áldozat”. Boldogság az, amikor tudunk áldozatot hozni, az Atya dicsőségéért, mások javára, élete kiteljesedése érdekében; nem valamelyik testrészünket, hanem “csak” időt, energiát, figyelmet, elismerést, fizikai munkát, anyagiakat?

Téma szerint