Gal 5; 1-6
Keresztyén “köldöknézés”, öncélú lelkizés helyett, az isteni szeretet, emberi kapcsolatokban megjelenő energiája (munkálkodás), jellemezhet minket. Mindez nem, egyfajta önmagáért való akcionizmus, saját létezésünk, másoknak, a kívülállóknak való bizonygatása, hanem az el-és befogadott atyai szeretet-erő, rajtunk keresztül áramlása. Ennek “bemeneti” pontja, az isteni jelenlét megélése, tudatosítása, magunk számára, míg a “kimeneti” a cselekvés. Olyan természetességgel, ahogy a levegőt be-majd kilélegezzük, fogadhatjuk a szeretet-erőt s adhatjuk azt tovább.
Téma szerint
