Gal 5; 16-26
Szánalmas, mikor felnőtt emberek a vagyonukkal, tárgyaikkal, élményeikkel, testi adottsággaikkal, képességeikkel, ruházatukkal vagy akár plasztikai sebészükkel próbálnak a másik fölé kerekedni. Nem az erkölcsi tartás, az áldozathozatal, a lemondás, felelősségvállalás, alkotói tevékenység, hanem valamiféle látszólagos, emojikkal alátámasztott, pillanatnyi népszerűség a cél. Vajon milyen lehet, mikor egy közösség, egyházi, lakó, nyelvi, nemzeti, országhatárokon átívelő önazonosságot munkál. Amikor nem az anyagiak, tárgyak, élmények, viszonyulások, hatalmi pozíciók a meghatározók, hanem az egymás támogatása, segítése, ha kell a lemondás, áldozat hozatal; mindezek százszorosan térülnek meg a mennyek országában. Melyik kell, mire vágyunk, mit szertnénk, mi a célunk?
