Mk 7; 1-23
Amikor az ember nem kapcsolódik folyamatosan az atyai szeretet-erőforráshoz, akkor magára marad. Magunkra maradottságunkban, hiányaink, vélt vagy valósak, ellensúlyozására, betöltésére törekszünk. Innét a vágy, az igény, a kívánság; nekem kell, nekem jár, ezt vagy azt még nem szereztem meg, nem éltem át, tapasztaltam, láttam. A mennyei Atyától való távolság, eltávolít a másik embertől, a felabaráttól, felhasználható eszközzé, a farizeusi ítélkezés tárgyává less s így valósulhat meg a jézusi bűnlajstrom. Kívülről minden rendben, a magukról gondoskodni nem tudó szülőket Istenre való tekintettel nem támogatom s ha meghalnak, visszavonom a “varázsszót”, hogy korbán-templomi áldozatra szánt vagyon, amivel megsegíthetnélek. Meglátni a másikban a krisztus-arcot és az Ő szellemében viszonyulni hozzá, helyzetéhez, szükségéhez.
