Kol 1; 9-23
Miképp tekintünk magunkra, minek, kinek tartjuk önmagunkat? A genetikai, családi, lelki-szellemi-fizikai örökségünk, adottságaink, megszerzett, tanult képességeink a meghatározók vagy mint, akik még nem „szentek”, a szó teljes értelmében, de már Krisztusért odaszámíttatnak? Az örömhír, a győzelmi hír (az evangélium gör. kifejezés alapértelme) határozza-e meg alapvetően az életünket, hogy mindennek ellenére és mindennel együtt, akik vagyunk, a Krisztusé vagyunk? Ezzel lenne jó ébredni és lefeküdni, ebből erőt meríteni s közösségben, családban, magunkban ennek gyümölcseit meghozni. Az örömöt, a hálát, a dicsőítést és a cselekvő szeretetet.
Téma szerint
