“A hét első napján pedig….”

ApCsel 20; 7-12

Az ún. pogánykeresztyén gyülekezetekben a hét első napját, mint Jézus Krisztus feltámadásának napját kezdték ünnepelni a szombati nap helyett. A szombat, a teremtésre tekintő ünnep, a vasárnap, a hét első napja az Úr újjáteremtő munkájára eszméltet, Krisztus halál felett aratott diadalára. A gyülekezeti összejövetelhez, az istentisztelethez hozzátartozik a kenyér megtörése, hisz az ünneplés középpontjában az úrvacsora van. A korai keresztyénség életében a szeretetvendégség és az úrvacsora szorosan együvé tartozott. Teremtettség és újjáteremtettség, úrvacsorai és szeretetközösség; egyházi közösségeink “belső” és külső jegyei, melyeket jó gyakorolni, átélni, bennük részes lenni.

Téma szerint