“ Aki, az ilyen kisgyermekek közül egyet is befogad az én nevemért (Jézus), az engem fogad be…”

Mk 9; 30-41

Nagyság, elsőség, elismertség, nem a hétköznapi értelemben, hanem az Isten országában; ezen versengenek a tanítványok útközben. Ki “érdemli” meg/ki a jobb helyet, az atyai dicsőségben? Ennek ellentéte, a példaként odaállított kisgyermek, a mindenkori és mindenféle módon való kiszolgáltatott, rászoruló, szükséget szenvedő embertárs befogadása, hiányának, szűk-ségének enyhítése. Ahogy a Jézusban testet öltött atyai szeretet-erő betölti a léthiányunkat úgy kell/ene nekünk is felebarátainkét enyhíteni, csillapítani, megszüntetni. Kérkedés helyett, cselekvő szeretet.

Téma szerint