Róm 1; 1-7
A szent, megszentelt bibliai fogalom az ószövetségi kifejezésből ered, jelentése: a profántól elkülönített, Isten számára lefoglalt, Isten világához tartozó (a héber szent eredeti értelme: elvágni, kultikus értelemben elkülöníteni, elhatárolni attól, ami tisztátalan, közönséges, és Istennek lefoglalni). Az ószövetségi elkülönítés helyett, inkább a Krisztushoz tartozásból fakadó, “nem hétköznapi”, krisztusi jelentést adható a szónak. Az “isteni” jelzőt maguknak tudó, császári birodalom fővárosában, “halasnak” (Jézus Krisztus Isten Fia, Megváltó görg szöveg kezdőbeit összeolvasva, az ihtúsz, hal görög szó jön ki) lenni nem volt életbiztosítás. Sem a római hatalom, sem a zsinagógai közösség szempontjából. Azért vagyok keresztyén, mert Krisztushoz tartozok (a szláv krisztyánoszty-ból), egy közösségben (ekkaleo gör./kihívott/=eklézsia/lat/az anyaszentegyházban). Imádkozhatunk az anyaszentegyház megszenteltsége nyilvánvalóvá lételéért
