Fil 3; 15-21
A mai igeszakasz első és szinte utolsó kijelentései, melyek a fenti idézetben olvashatók, ellentmondani látszanak egymásnak. Ha tökéletesek vagyunk (célbaértek), akkor miért várjuk a mennyből szabadítóul Jézus Krisztust, aki “testünk, megjelenési formáját változtatja meg”(gör. kif. egyik jelentése). A kérdés, hogy honnan tekintünk, milyen szempontból, szögből nézzük életünket. Ha az itt és mostból, a hétköznapokból, a jövő, az eljövendő Krisztusra nézünk, akkor még előttünk van a feltámadás, melyben Ő, saját feltámadott testéhez hasonlóvá formálja majd át, a miénket. Ha viszont az örökkévalóság, Krisztus felől tekintünk önmagunkra, akkor, miatta, érte és általa célba értek, istengyermekek vagyunk. “Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Őhozzá; mert meg fogjuk Őt látni, a mint van”(I Jn 3;2). A két szempont egyszerre kellene jelen legyen a hitéletünkben; Krisztusra tekintünk s magunkra úgy, ahogy Ő néz minket.
