ApCsel 13; 23-37
Romlás, pusztulás; a test halál utáni bomlása, rothadása az, ami Jézussal nem történt meg, szemben az általa feltámasztott Lázárral, akinek “már szaga van, hiszen negyednapos” (Jn 11;39). Nem csupán az idő különbség miatt, hanem mert a názáreti esetében, üdvtörténeti, örök életünkre nézve eleve elrendelt és alapvető jelentőségű volt feltámasztása. Győzelem az isten-és ember ellenes erők, a halál és a bűn (istentelenség, Isten nélküliség, Isten tagadás, gyűlölet) erői felett. A hétköznapokra nézve azt jelenti, hogy nem a családi, nemzetségi, nemzeti, történeti, kulturális, genetikai örökségünké a végső szó, hanem, ha el-és befogadjuk, az életteljességet ajándékozó, Jézus Krisztusban testet öltött atyai szereteté, mely a Lélek által megtapasztalható. Reménység, erő, vigasztalás, öröm. Tessék választani!
