Kol 1; 24-29
Krisztus szenvedése mellett áll Pál szenvedése. Különösen hangzik ez a mondat és valóban különös jelentősége van a 24. versnek, hiszen arra utal, mintha a Krisztus szenvedéseinek még híja lenne, melyet be kell tölteni. Finom különbségtételre van itt szükség, hogy Pálnak ezt a vallomását megérthessük. Krisztus szenvedése, melyet érettünk vállalt, nem szorul folytatásra. Pál ebben az egész levélben azt húzza alá, hogy Krisztus halála és áldozata semmi kiegészítést nem tűr és nem igényelhet. Ez a szenvedés Krisztus művének folytatása és Pál vágyódik erre (Fil 3:10), sőt kimondottan örül ennek a szenvedésnek (2Kor 12:10). A neki, Pálnak kijutott szenvedés, Isten királyságának előrehaladásában, az egyház Istentől való kiválasztásának és kibontakozásának egy olyan új szakaszát nyitja meg, mely addig elképzelhetetlen volt. Az egyetemes egyházért való szenvedés; „Szenvedjétek el egymást szeretetben.” (Ef 4,2) Szenvedés már van…és szeretet?
