II Pét 1; 12-23
A levél írója a Napot és Vénuszt hozza, mint a fény megtestesítőit, példaként a szívünkben megjelenő Krisztusra. Az esthajnalcsillag, mely a legkorábban és a legtovább látható az égbolton, mint útmutató, meg a világosságot és életet adó Nap sugara, mely elűzi a sötétséget, úgy a Krisztusban testet öltött atyai szeretet, elűzi a lét-félelmet, aggodalmaskodást és a kicsinyhitűséget. Helyébe lép a szeretet és az Atya iránti bizalom. Engedjük, hogy így történhessen.
Téma szerint
