ApCsel 12; 6-19
Az ősgyülekezet tagjai Péterért imádkoztak az Úrhoz; hogy mi volt az „imatéma” azt nem tudjuk, de amikor angyali segítséggel, a szigorúan őrzött börtönből kiszabadulva, be akarna jutni hozzájuk, a szolgálólány örömében elfelejti kinyitni a kaput. Imádkozunk valamiért, valakiért s mikor megadatik a kérés, elfelejtjük annak célját, értelmét? Végül Pétert beengedik, azonban előtte őrültnek, őrjöngőnek, eszét vesztettnek nyilvánítják Rodét (szolgálót). Teljes létezésünkkel rátámaszkodni, rábízni magunkat a mennyei Atya, Lélek általi vezetésére; így lenne jó és üdvös imádkozni, bízni, élni. Átélve az önfeledt, gyermeki örömöt, létezésünkért, teremtettségünkért, megváltottságunkért, meglelkesültségünkért, küldetésünkért.
Téma szerint
