“…az én helyzetem (Pál) inkább az evangélium terjedését szolgálja…”

Fil 1; 12-17

Köldöknéző önsajnálat helyett, mely sokunkat jellemezhet, hogy milyen rossz, nehéz a helyzetem: családi, anyagi, egészségi állapotom, jöveteli családomban szerzett sérüléseim miatt, azt vallja, hogy börtönben, megbilincselve, a helyzete, kiállása az evangélium terjedését szolgálja. Önmaga helyett az örömhír terjedését tartja fontosnak. Hol vagyunk ettől? Akarunk-e, a “vak dió” (Babits) létből FELnyílni, megnyílni, az atyai szeretet elfogadására és továbbadására?

Téma szerint