ApCsel 28; 1-10
Igazságszolgáltatás, ítélet; bűnhődés, bosszúállás. A természeti népek s talán, a nyugat-atlanti civilizáció legutóbbi évtizedei kivételével az emberiség alapvető meggyőződése az isteni és/vagy természeti igazság, igazságosság létezése, működése. Másképp úgy is fogalmazhatnánk, hogy egyféle egyensúly tételezése, megtapasztalása, amit az emberi test és a lélek működése is leképez, egészséges voltában. Jelentené ez a perzsa és távol-keleti (jin-jan) egymást kiegészítő-feltételező s egyenlő súllyal jelenlévő isteni-sátáni munka egyensúlyát is? Nem! Az isteni szeretet mindent elárasztó munkálkodásában ugyan, mint időleges ellenpont jelen van/volt/lesz a gonosz, de sem hatásában, sem véglegességében nem érhet fel az örömhírhez: “Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme!” (Ézs 9;5)
