LK 20; 27-40
Élet és halál egymás mellett, sőt egymásban…már a fogantatáskor jelen van az elmúlás lehetősége és a halál pillanatában az örökkévalóság, mikor a lélek távozik a testből. Az Atya az idő és tér felett, azon kívül lévő és mégis ezekben a keretekben megjelenő, az élet ura, mindenre és mindenkire, mint élőre tekint. Ez reménységet ad számomra is, hogy amikor, a nem Vele való kapcsolat, a nem Tőle való szeretet határozza meg életem, létem, gondolatai, szavaim, cselekedeteim egy kisebb vagy nagyobb részét, Ő akkor is mint teljes és egységes, élő szervezetként tekint rám. Azza lehetek aki vagyok.
Téma szerint
