“…azok pedig apjukat, Zebedeust a napszámosokkal együtt a hajóban hagyva, elmentek (Jézus) őutána.”

Mk 1; 16-20

Nem csak elhagyott, eldobott, magukra hagyott gyermekek vannak, hanem magukra maradt szülők is, akiket elfeldetek, megtagadtak gyermekeik. Mindkét esetben, mindkét fél számára kapcsolati, érzelmi veszteséget okoz, ha akarjuk, ha nem , ha bevalljuk, ha nem. Ott és akkor, a Jézus követés gyökeres fordulatot, döntést igényelt; egy életközösségbe, “kommunába” léptek be a tanítványok, ahol hasonló a foglalkozást űztek: emberhalászokká kellett válniuk. Az a döntés nehezebb és egyértelműbb volt, mint a mi, “jóléti” keresztyénségünk felvállalása, mely sok esetben, külsőleg, nem különbözik a hitetlenek életvitelétől. Mégis egyszer s mindenkorra el kell döntenünk; követjük Őt vagy nem?

Téma szerint