Jn 9; 35-41
A valóságos és az átvitt értelmű vakság keveredik itt; pontosabban Jézus a testi betegéget használja, a lelki megvilágítására. A szuperkegyesek azt hiszik, vallják, láttatják, hitetik el magukról, hogy látják a bűn, bűnösség (a születetten vakság valamilyen súlyos bűn következménye) és az Izráel Istenéhez tartozás, kötelező, tisztasága, szentsége (ezek ők maguk) közötti különbséget. Jézusban a választóvonal, az ítélet nem a fenti, szokásos, farizeusi, hanem, hogy valaki felismeri, elfogadja-e, kegyelemre szorultságát vagy önelégülten tetszeleg az Atya előtt. Ez, látszólag mond csak ellent a kijelentésnek: „..én nem ítélkezem senki felett..” (mondja Jézus a Jn 8;15-ben), hiszen Ő nem mondja bűnösnek a vakon születettet, de személyében megjelenő isteni szeretet-erő „megosztó” vagy vonzódnak hozzá vagy elutasítják. Mi, ma melyiket választjuk?
