„…azt sem hallottuk, hogy van Szentlélek.”

ApCsel 19; 1-7

A Keresztelő János-i keresztség a bűnbánat keresztsége, amire mintegy felelet (de, bennfoglaló módon) a krisztusi bűnbocsánatot adó. Nem, a ma embere számára szívesen hallott bűntudat ill. annak teljes elvetéséről van szó – tegyük hozzá, hogy keresztyén szempontból is, a bűntudat legfeljebb a bűnbánat előszobája lehet – hanem a mindenkori közösségeket és egyéneket az istengyermekség útjára visszaállító isteni cselekedetről. Az ismeretlen efezusi hívek gyakorolták a bűnbánatot, de nem kaptak bűnbocsánatot, ezért részesülhetnek a Jézus Krisztus nevére való keresztségben is. Egyszer s mindenkorra ráállíttatunk a tanítványi útra, de naponta tevődik fel a kérdés, ma azon jártam-e s holnap is ez az út az enyém? A Szentlélek segedelme nélkül nem megy, mert Ő teszi belsővé a megváltottságunkat.

Téma szerint