„Bocsásd el a sokaságot…”

Lk 9; 12-17

Emberi realitás, környezeti tény; a Nap lemenőben, lakatlan hely, nagy tömeg, valószínűsíthető éhség, fedélnélküliség. A tanítványok észlelik és jelzik mindezt Jézusnak. Ő talán nem vette észre mindezt? A názáreti nem csak a realitással, de az isteni valósággal is számol, a csodával, mely felülírja, meg változtatja, meg tudja változtatni a természetit s az emberit. Ha van imádság, hit, ha jelen van az atyai szeretet-erő, akkor a realitás kényszer abroncsa lehullik, széttörik. Nem viszi át őket a mennyeibe, ahol az emberi és a természeti már nem úr, de érvényesíti az istenit, ami ebben az esetben a mindennapi kenyeret jelenti, meg a halat. Ma is vannak, lehetnek csodák, még a mi életünk is lehet terepe az atyai működésnek.

Téma szerint