Mk 7; 24-30
“…de a kutyák is esznek…a gyermekek morzsáiból.”
A föníciaiak Kánaán őslakosságához tartoztak. Területüket Áser törzsének osztották ki, de az nem tudta birtokba venni. Az Ószövetség úgy említi őket, mint annak a vidéknek a lakóit, ahol Tírusz és Szidón volt, és szidóniaknak is nevezi őket, nem annyira Szidón városáról, inkább ősükről, Szidónról, Hám fiáról, akinek a kánaániak országa a tulajdona volt (lásd 1Móz 10,19). Ezt a Földközi-tenger partja menti területet, miután a rómaiak Kr.e. 64-ben Tíruszt elfoglalták, Palesztina maradék részével együtt Szíria római provinciának nevezték el. Noéról rokonok a palesztinok (ma így nevezik őket) és a zsidók, bár lenézettek és megvetettek voltak. Valószínűleg erre hivatkozik az asszony s ezt Jézus, a benne vettek hitnek tulajdonítja. Miközben az ővéi, legalábbis a hivatalosak, elutasítják a názáretit. Hit, bizalom, minden körülmények között és azok ellenére is, Benne, aki életét adta értünk.
