Róm 1; 8-15
“Görögöknek, barbároknak, bölcseknek és tudatlanoknak…” Adósnak, adósrabszolgának, devizahitelesnek, anyagilag lekötelezettnek lenni, kifejezetten rossz dolog. Tartozni, pénzzel, adott szóval, idővel, megbecsüléssel, tisztelettel sem feltétlenül örömszerű. Pál mégis adósnak tudja magát, de valami olyasmiért, ami mindennél többet ért a számára és olyas valakinek, aki életét adta érte, Jézusért, Krisztusnak. Neki adósa, de azt az adományt, amit a Megváltóban kapott másoknak akarja tovább adni. Manapság nem divatos a lelki-szellemi-erkölcsi tartozás emlegetése, csak az marad el, ha nincs tartozásom, akkor sehová nem tartozom. Krisztushoz tartozom s tartozásom nem teher, hanem öröm; adhatok.
Téma szerint
