ApCsel 9; 17-30
A híres és nyelvünkben meghonosodott “pálfordulás” kifejezés s ami létrehozta; a későbbi apostol megtérése. Az, a létét alapvetően meghatározó tapasztalat, hogy eddigi életében vak volt, vakon és elvakultan követte az ószövetségi törvényt, másokat fenyegetve, megsemmisítve. A halott betűvel ellentétben találkozott az élő, feltámadott Jézussal. Ez, 180 fokban megváltoztatja életét és ugyanolyan elszántsággal, önmagát sem kímélve áll az evangélium hirdetésének munkájában, mint ahogy a názáreti követőit üldözte. Jézusra vonatkoztatott lét, hétköznapi élet, gondolkodás, cselekvés, beszéd, viszonyulás emberekhez, ügyekhez, dolgokhoz. Ilyenkor az üldözött ellenségekből, életet mentő barátok lesznek, a megvetettekből testvérek, a menekülőkből támogatók. Mennyire egyértelműen van ez jelen az életünkben?
