Lk 24; 50-53
Jézus mennybe vitetik, ahol az Atya jobbján ül, dicsőségben s ekkor és így imádják, leborulva a tanítványok; nem, amikor testileg jelen van…nem furcsa ez? Az atyai dicsőség átsugárzása Jézuson a megdicsőülés hegyén, feltámadása után volt tapasztalható, de ott és akkor, a földi halandó számára elhordozhatatlan erővel jelent meg. Ezért az adoratio, hódolat, leborulás. Nem csak „jó barát” Jézus, hanem mindenható, dicső Úr, aki „megérdemli” a hódolatot. Megkapja tőlünk?
Téma szerint
