Jn 10; 7-10
A tolvaj és a rabló elvenni, megrövidíteni, a tulajdont csökkenteni akarják. Ebben a részletben Jézus több képet is használ önmagára, az emberekre, a szuperkegyesekre. Ő a jó pásztor, akikhez küldetett a nyáj, a nép vallási vezetői pedig tolvajok és rablók….de miért ez a kemény beszéd, ítélet? Ha magát a cselekményt, a megkurtítást vesszük, akkor a törvényeskedés leszűkíti, lekorlátozza, megrabolja az ember isteni szabadságát s gyakran örömtelen, veríték szagú. Ezzel szemben Jézusban, az atyai szeretet-erő bőven árad és teljességre, egészségre, életörömre vezet, abban részeltet. A példázatban, a juhok számára dús legelőt és friss vizet (palesztinai viszonyok között nem magától értetődők) jelent a bő-völködés, számunkra pedig, az isteni szeretetben, kegyelemben valót. Éljük át, tapasztaljuk meg ma is.
