Jn 6; 35-40
Az egyik legkülönösebb tétele hitünknek a feltámadás, feltámasztás. Szembe megy minden emberi tapasztalattal, hogy az elmúlásé, a halálé, a megszűnésé az utolsó „szó” az életben. Jézus feltámadása is épp elég titok, de a magunké, még inkább. Az előzőekben Jézus az örök, a korszakokon átnyúló életről beszél, arról: benne, vele, általa úgy kapcsolódhatunk a mennyei Atyához, hogy az túlnyúlik az emberi élet fizikai határán, a halálon. Tőle jövünk, hozzá megyünk, ha itt és most Vele éljük életünk. Ma ez miben nyilvánul meg?
Téma szerint
